Ugrás a fő tartalomra

Most éppen Piktek és Mártírok

Nyolc kötet. Mindig tartok éppen valamelyikben valahol. Kívülről tudom mindegyiket. Összesen legalább huszonnégyszer olvastam el, vagyis mindegyik kötetet minimum háromszor, ha nem többször. Nincs olyan év, amelyikben legalább az egyiket végig ne olvasnám. Nem tudom eldönteni, melyik a kedvencem.

Mi lenne ez a sorozat, ha nem Arthur Ransome klasszikusa, a Fecskék és Fruskák? Sokan csak az első kettőt ismerik (Fecskék és Fruskák, F. és F. a felfedezők, más fordításban a Fecskevölgy), de már összesen kilenc kötet megjelent magyarul. Nekünk 7 van meg kiadásban, itt lemaradtunk, aztán valaki megtalált egyet pdf-ben, az most kinyomtatva áll a polcon. Összesen 12 részes az eredeti sorozat, ebből a történet időrendi sorrendjében a következők jelentek meg magyarul:
Néhány kiadásban a szerző rajzai és térképei szerepelnek.

- Fecskék és Fruskák
- Fecskék és Fruskák, a kincskeresők (Peter Duck)
- Fecskék és Fruskák, a felfedezők
- Téli szünidő
- Galambposta
- Nem akartunk tengerre szállni
- Titkos tenger
- Piktek és mártírok
- Fecskék és Fruskák, a madárvédők

A sorozatból film, illetve filmsorozatok is készültek. Ugyan a kedvenc olvasmányokat nem célszerű megnézni, azért kíváncsi vagyok rájuk. Az se nagyon érdekel, ha nincs felirat, úgyis kívülről tudom a párbeszédeket...

Nem szeretnék nagy könyvajánlót írni, tudom, hogy sokan olvasták valamelyiket. Aki nem, annak persze ajánlom sok-sok szeretettel. Nekem első olvasmányaim közé tartozott, és ahogy a bevezetőből látszik, azóta se "szabadultam" tőlük. Egy kis lelkesítőnek azért pár idézetet mellékelek a Piktek és Mártírok kötetből, amit éppen most fejeztem be. Azóta már a Galambpostát olvasom újra...

"A háztartás vezetése nem is olyan egyszerű, mint ahogy azok hiszik, akik helyett mások végzik ezt a munkát."

"- Még az a szerencse, hogy nem talált kupán azzal a kővel.
- Az nem szerencse volt, akkor talállak kupán, amikor akarlak, de most nem akartalak."

"- Észre kellett volna vennem, hogy az a kő nem kerülhetett magától oda a mohára, csak ha valaki odatette"
Dick még nem elég tapasztalt geocacher...

"- A betőrök feleségére gondoltam - mondta Dorothea. - Biztos, hogy mind kakaót főz, amikor a férje hazatér a prédával."

"Hirtelen azon kapta  magát, hogy megpróbálja a Dédnagynénit elképzelni kislánykorában. Aztán feladta. A Dédnagynéni egyike azon embereknek, akik valószínűleg sohasem voltak fiatalok."

Jó olvasgatást!
Az infók egy részét a wikipediáról okosodtam, továbbiakat is ott kereshettek!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint