Tesókkal, barátokkal régen időről időre szóba jött a "melyik a kedvenc évszakod"- téma. És rendszerint egyedül maradtam a félénken szóba hozott ősszel. Ami érthető. Végtére is ebben az évszakban kezdődik a fárasztó/unalmas iskola, újra tanulni kell, vizsgázni, házikat vagy beadandókat írni, gyakorolni, szorgalmasnak lenni, különórákra járni. (Később ugyanez, csak a másik oldalról, legalábbis nálam...) Ezen felül hideg lesz és nem lehet fürödni a Velencei-tóban, bonyolultabb felöltözni, stb. Hát igen, ezekért a dolgokért én se lelkesedtem.
Egyetlen, számukra is elfogadható érvem volt az ősz mellett: a szülinapom. Na jó, az új írószerekért való lelkesedésemet is volt, aki megértette. Persze, meg hogy végre gyakran látom a barátaimat. Na, de a többi?
Hogy jó illatú a levegő... Csodálatosak az erdők. Érik a szelídgesztenye... A sütőtök! Csizmás-mellényes idő van. Sünik matatnak este bokrok alján... Kiránduló-idő. Korán sötétedő esték, sárgás utcalámpák. Az októberi kék ég... A tanévkezdés lendülete. A hit, hogy ebben az évben sikerülni fog. (Nem tudom, mi, de idén biztosan.) Az éves tervek, a motiváció... Nagy bögre forró italok, sálak. Eső és köd. Falevelek.
A tavalyi ősz még a váltás jegyében telt. Most volt először, hogy már az új ritmus szerint cseppentem bele a szeptemberbe. És meg kell, hogy állapítsam, eddig még soha ilyen szuper évkezdésem nem volt. Végre-valahára teljes joggal lehet az ősz a kedvenc évszakom. (Mondjuk most már nem is zavar különösebben mások véleménye, mint kamaszkoromban...)
Mert nem elég, hogy az ősz, mint természeti jelenség, maga a csoda! Hogy én ilyenkor mindig élettel telek meg és hittel és lendülettel. Hanem az is hozzájön, hogy az ősz a szeretett munkám kezdetét is jelenti... Persze, most is félek az újtól, és most is van, ami nyűg. De ezt a fajta örömet még soha nem éltem meg. És nagyon boldog vagyok, hogy részem lehet benne.
Bízom abban, hogy ez a kezdés egy jó évet alapoz meg és tényleg sikerülni fog. Hogy mi azt nem tudom, de idén biztosan...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése