Csikordul a vasrács,
felzúg az aréna,
a dühödt oroszlán
betör a porondra.
Rettegés, szégyen
az ellenfél arcán,
fegyver nélkül áll ott
a halálos tornán.
Fújjognak a nézők,
micsoda szervezés!
Ő remegő térdekkel
a vadállatra néz,
felordít, de torkán
harci dal helyett
halálfélelem vad
sikolya remeg.
Árusok kínálják
a bort, a datolyát.
Két kiéheztetett,
megtört áldozatát
hajtja a szabadulni
vágyó akarat,
élettérnek már csak
e porond maradt.
Felhördül a tribün
"Le velük, le velük!"
Borzongás helyett
ma félelem terült
a páholyokra,
az állati ösztön
tépi, marcangolja
az embert a földön.
A harc eldőlni látszik,
a küzdő megadja
magát a sorsnak,
elnémul sírása.
A bérházra csend száll,
az utolsó szotyihéjakat
az udvarra köpik a lakók,
s magukra zárják ajtóikat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése