Ugrás a fő tartalomra

Panda

Megint elhagytad a pandát, igaz?

Honnan jöttél rá?

Te itthon vagy, a panda meg nincs a kedvenc bambuszbokra alatt. Gyanítom, nem a házban rejtetted el.

Jaj, pedig most annyira figyeltem!

Ha figyeltél volna, nem veszíted el. Reggel magaddal vitted, ugye?

Persze, hogy magammal vittem!

Együtt hagytátok el a kertet?

Igen, ahogy szoktuk.

Ki ment ki a kapun előbb, a panda vagy te?

Én. Vagyis ő. Igen, ő, mert én zártam be a kaput.

A villamoson még megvolt?

Megvolt, igen. Jut eszembe, adj majd pénzt villamosjegyre!

Minek? Tegnap adtam.

Igen, de megint megette.

A pénzt?

Nem, dehogy! A tízes gyűjtőjegyet.

Hagyod, hogy papírt egyen? Jesszus, te nem vagy normális.

Nem hagyom. Egyszer csak odanézek, és látom, hogy az utolsó jegyet majszolja. Ott, a villamoson.

Szóval a villamoson még megvolt.

Igen, és a mozinál is. Szelfiztünk a plakáttal, megmutassam?

Vidd az arcomból ezt a vackot! Kit érdekel a hülye szelfitek? Azt mondd meg, hogy hol van, vagy a képedbe vágom!

Hiszen nem tudom.

Nem tudod, nem tudod! Ez lett volna az egyetlen dolgod, hogy hazahozd. Hát még ezt sem lehet rábízni?

Zsoli azt mondta, meglesz. Egy pandát nem olyan nehéz megtalál…

Zsoli?! Ugye nem azt akarod mondani, hogy elmondtad Zsolinak?

Nem akarom mondani. Egész véletlenül csúszott ki a számon.

Megőrülök! Éppen a Zsolinak! Hiszen tudod, hogy ő meg én…

Segíteni fog, megígérte!

Segíteni. Persze, hogy aztán majd jöjjön nekem a nagy képével meg a kefe bajuszával, hogy ő mennyire… Bárki másnak szólhattál volna, a házmesternek, a sarki rendőrnek, a kockás zoknis újságárusnak, de neeem, éppen neki, annak a felfújt, nagymellényű…

Mi lenne, ha megkeresnénk?

Dehogy keressük! Szerinted merek így a szeme elé kerülni? Mert rajtam veri el a port! Rajtam! Nem is rajtad… Az aranyos pofikáddal rád senki se haragszik. Hogy a ménkű csapna beléd, nyavalyás pandaszitter!

A pandára gondoltam. Különben nem szép, hogy ilyet mondasz.

Még neked áll feljebb? Te nem tudod, mivel játszom, ha nyoma veszik!

De tudom… Ezért mondtam, hogy keressük meg.

Most még te akarod megmondani, hogy mit csináljunk? Azt hiszed, én olyan hülye vagyok, hogy nem tudom, mit kell tenni?

És mit kell tenni?

Ennyi észt, komolyan. Hát megkeresni azt a rohadt pandát!

Panda Bear - Description, Habitat, Image, Diet, and Interesting Facts


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint