Ugrás a fő tartalomra

Parkett

     Lena kiürítette a tartályt és a szekrény mélyére rejtette a porszívót. A kék vödörbe forró vizet engedett, meg egy kevés ecetet és alaposan felmosta a konyhát és a többi kőlapos helyiséget. Amíg a padló száradt, visszatért a nappaliba, hogy helyükre rendezze a szőnyegről széjjel tologatott bútorokat.

    - Mekkora ez a szoba! - perdült körbe.

    A forgásról eszébe jutott valamit. Zenét keresett. Nem kifejezetten tánczenére vágyott, inkább valami megfoghatatlan, hullámzó, lüktető darabra, amelynek szólamaira felaggathatta mozdulatait, mint egy marionettbábu. 

    Lehunyt szemmel táncolt. A szőnyeg szélét így is érezte. A szőnyeg biztonságos volt, puha, nem ütközhetett semmibe. Az első ütemek csak a vállát, térdét mozdították, majd levegőbe lendültek a karjai, a semmit zongorázták ujjai, csípőjén láthatatlan karikát ringatott. Mozdult a nyak, forgott a fej, szája szeglete mosolyra húzódott. Dobok jöttek, sarkak emelkedtek, a felsíró fúvós a talajra hengerítette, emelkedett-süllyedt a föld alapzatokon és födémeken is átütő lélegzetének ritmusára, pörgött-forgott, mint a hurrikán, a szőnyeg minden szegletét bejárta. A hangszerek elcsendesedtek, elköszöntek, s Lena úgy állt a szőnyeg közepén, mozdulatlanul, mint három és fél perce. Csak talán valamivel egyenesebben.

    Kinyitotta a szemét és helyükre tologatta a bútorokat. Örömmel nyugtázta, hogy a konyha végre felszáradt, mert a takarítástól kissé megéhezett.

forrás: Fortepan

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint