Ugrás a fő tartalomra

Klímaválság

Úgy döntöttem, ezúttal életben tartom.
Régóta tisztában vagyok azzal, hogy a környezeti hatások
(a délkeleti tájolású nappaliablakon beáradó napfény mennyisége,
a központi fűtés biztosította trópusi éghajlat,
és a levegő tapintható páratartalma) megfelelőek,
a korábbi példányokkal mégsem volt szerencsém.
Vagy inkább nekik nem volt szerencséjük velem.
Maradtam tehát az átmeneti éghajlathoz
és átmeneti élethelyzetekhez gond nélkül
alkalmazkodó pozsgásoknál, például az echeveriánál,
közismertebb nevén kövirózsánál, ami az
emberekhez képest határozottan kevesebb
figyelmet igényel, télen például elegendő
havonta egyszer meglocsolni, a lakás páratartalma
mellett akár egy fél évet is kihúz törődés nélkül.
Ebben a mikrotársulásban ez előnyös tulajdonság.
Ahogyan a pilocereus azureus tüskés kültakarója is,
hatékony a húsba vágó éles karmok ellen.
A negyvenhat négyzetméternyi élettér
sivatagosodásnak indult, s ezen nem segített
a fokozott könny- és takonytermelésből származó
emelkedett páramennyiség.
A helyzet tarthatatlanná vált.
Szombaton a kétlábú és a négylábú populáció
egy-egy tagja elhagyta az életközösséget.
A biodiverzitás elősegítésére én, a társulás
jelenleg egyetlen helyzetváltoztatásra is képes
egyede, elsétáltam a kertészetbe, hogy
magunkhoz vegyem a légies külsejű,
frissességet sugárzó ficus benjamina-t.
Különösen sok gondoskodást
állítólag ő sem igényel.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint