Van egy blog, amit szoktam olvasni, vagy inkább nézegetni és gyönyörködni. Egy kanadai illusztrátor munkái vannak rajta, hihetetlen aranyos mesevilággal. Nekem annyira bejönnek, hogy legszívesebben mindegyiket kinyomtatnám a szoba falára. Ezekről az ajándéktárgyakról meg már ne is beszéljünk... A füzet és a kulacs mindenképpen felkerült a plátói listámra!
Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése