Múlt szerdán az a kellemetlen meglepetés ért, hogy ahol eddig rögtön tudtam igazolványképet csináltatni hozott képből, most már ugyan készséges fiatalember nyomtatja a gép helyett, de egy órát várni kell, amíg elkészül... Mit kezd magával az ember egy bevásárlóközpont közepén, ha semmi kedve, energiája (és felesleges pénze) vásárolgatni? Mondjuk olvas. De ha nincs nála olvasnivaló? Na jó, egy jó könyv sose árt, a könyvesboltban még akár szívesen is lófrálok. Betértem hát a Libribe, természetesen az ifjúsági irodalom szekciónál kezdtem, (de csak azért, mert az közelebb volt nekem, mint a gyerekkönyvek) és körülbelül 5 perc alatt belebotlottam a kedvenc könyvsorozatom két olyan darabjába, amit eddig még nem láttam kiadva. Sokat nem gondolkodtam, megvettem mind a kettőt, kerestem egy padot és mohón nekiláttam az olvasásnak. Szerencsére a kép is elkészült és végül az időm is hasznosan telt, és ma végül be is fejeztem a regényt, úgyhogy alkotok róla egy kis véleményt.
Aki ismeri a Fecskék és Fruskákat: a Szárcsaklub története Dickről és Dorotheáról, valamint meglepő módon a Szárcsaklub tagjairól szól, akikkel együtt keverednek kalandba, Norfolkban. Időben a Téli szünidő tele után, tavasszal zajlik, követi majd a Galambosta, a nyári aranyásással.
A Szárcsaklub jó kis vitorlázós regény, éppen ezért kicsit féltem is a karakterektől, mert pl. az itt szereplő ikerlányok stílusra meglehetősen hasonlóak a Blackett-lányokhoz, de a helyzetük más, ezért nem zavart a vadócságuk, álmodozó kislánynak meg úgyis ott volt Dorothea. Ami azonban bosszantott a könyvben, az nem az író hibája, hanem a két dolog közül egyik a lektoré, a másik a fordítóé. A kiadás minőségét rontotta a nem egy lemaradt betű, vagy figyelmetlen elírás (pl. névelírás). No jó, azért nem volt durván sok, csak éppen annyi, amennyi zavar olvasás közben. A fordításban pedig falra másztam a tájszólástól... A történetben a helyi szereplők egy része jellegzetes tájszólásban beszél, ami lehet, hogy az angol szövegben érdekes, de a magyar szövegben - szerintem - igénytelenre sikerült, és ezzel élvezhetetlenné tette a szöveget. Ha még valamilyen autentikus magyar tájszólást ültetett volna be helyette, azt is jobb olvasni, vagy csak egy-egy hang cseréjével, (pl. a helyett á,) jelezni, hogy ez most tájszólás; de engem az se zavart volna, ha egész egyszerűen úgy írja, mint a többit. A regény szempontjából nem döntő kérdés a tájszólás, az író egy-egy helyen megemlítette, és ennél több nem hiányzik. Legalábbis az angol tájnyelv ráerőszakolása a magyarra nekem nem... Pont. A negatív kritikát befejeztem.
A cselekmény egy kicsit lassan indul be, de egy pontnál nekilendül és onnantól nagyon izgalmas, ráadásul meglepő csavarral zárul. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz a kedvencem a sorozatból, de megérte megvenni és elolvasni, ez egyértlemű.
Még egy: youtube-on felleltem részleteket egyes kötetek filmváltozataiból, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy sehol nem bírom elérni egyik feldolgozást se, pedig kiváló angol gyakorlás lehetne, hiszen felirat nélkül is értem az összes sztorit... Van esetleg valakinek közelebbi infója a filmekről? (1962, BBC-féle hatrészes sorozat, majd egy film 1973-ban, Swallows and Amazons; 1984 Coot Club, The Big Six /Swallows and Amarons for ever!). Hálás köszönette fogadnám!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése