Tintakék folyóval hiányod körülrajzolom.
Medret vájok az álmoknak, mélyet, simát,
nehogy szertefolyjanak, elárasszanak mindent,
s ragadós iszappá váljon bennem a táj.
A hajszálereket egy-egy vonással mind
egymásba fonom, belekötöm a fősodorba,
fussanak együtt, legyen egy irány,
egyetlen úton jussanak el a torkolatba.
Lenyesem az elholt ágakat,
megtisztítom a folyóvizet,
kavicsos medren át vezetem,
hagyjon el minden felesleget.
S ha már egy meder lesz, egyetlen folyó,
engedem a sodrást, vágja maga az utat.
Leteszem a tollat, távolabb lépek.
Talán megismerem majd a körvonalat.
Medret vájok az álmoknak, mélyet, simát,
nehogy szertefolyjanak, elárasszanak mindent,
s ragadós iszappá váljon bennem a táj.
A hajszálereket egy-egy vonással mind
egymásba fonom, belekötöm a fősodorba,
fussanak együtt, legyen egy irány,
egyetlen úton jussanak el a torkolatba.
Lenyesem az elholt ágakat,
megtisztítom a folyóvizet,
kavicsos medren át vezetem,
hagyjon el minden felesleget.
S ha már egy meder lesz, egyetlen folyó,
engedem a sodrást, vágja maga az utat.
Leteszem a tollat, távolabb lépek.
Talán megismerem majd a körvonalat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése