Ugrás a fő tartalomra

Mátra - más tollából


   Mint már említettem, júliusban a Mátrába szerveztük a cserkésztáborunkat. Oda-vissza vagyok a hegységtől, ezt most nem ragozom, mert épp eleget áradoztam róla egy korábbi bejegyzésemben. Hanem azért hoztam fel megint, mert egy következő olvasmányomat ennek az élménynek köszönthetek. Vagy mondhatnám úgy is, hogy a könyv ennek köszönheti, hogy egyáltalán a kezembe vettem. Ugyanis Bogáti Péter: Az ágasvári csata c. művéről van szó. (Bocsánat, elég kicsi a kép, de csak ezt az egyet találtam arról a kiadásról, amit én olvastam, Móra, 1961...)

   Mielőtt bárki árulónak titulálna, gyorsan elmesélem, hogy került a kezembe. Amióta bekattantam az olvasásra, mindenhol, ahol van időm kicsit átböngészni a könyvespolcot, izgalmas könyveket keresek, amit majd kölcsönkérhetek. Nagymamámék nyaralóján is most néztem először olyan szemmel a készleteket, hogy nem feltétlenül a már jól ismert mesekönyveket kerestem rajta. Ha csak a könyvgerincet látom, le nem veszem a polcról, mert csatáról én ugyan nem olvasok, de az szerencsére olvashatatlan volt, a fedőlap képe pedig már mindjárt gyanút ébresztett bennem, hogy itt nem olyan vérkomoly háborúról van szó, ami engem nem érdekel. Hanem, ahogy az ajánlóból kiderült, két úttörőtábor közötti viszálykodásról egy zászlólopás okán. Hm, ez érdekesen hangzik. Mindez a Mátrában, ahol most táboroztam én is! Talán most már érthető, hogy mondhatni "szakmai" érdeklődés hajtott az olvasásra.
   És milyen volt? Az első megállapításom: nem nekem szól. Az ajánlóban is szerepel, hogy diákregény, és a mű tökéletesen lefedi a műfajról alkotott elképzelésünket: iskolásokról szól, kicsit didaktikus, humoros, vidám, könnyed, esetleg még enyhe politikai felhangok is megjelenhetnek benne, de a lényeg, hogy az ifjúságot megnyerő hangnemben tökéletes példát mutassanak nekik arról, hogy milyeneknek kellene lenniük. Na, azért ennyire nem volt rossz, csak néhány erőltetett földrajzi és fizikai magyarázattal teli oldalt lapoztam át. Nem tudom, lehet, hogy 12-13 évesen tetszett volna, most, amellett, hogy vannak benne valóban jó poénok is, egy kicsit sok volt nekem... Na, de egyszer elolvasható, másrészt mókás volt összehasonlítani egy úttörőtábor hasonlóságait és különbségeit a mi cserkésztáborunkéval.

És most pedig jöjjenek az idézetek, mert azért néhány cetli ebben a regényben is ékeskedik:

"ELŐSZÓ - Ez az, ami a könyvek elején van, de csak a végén szokták elolvasni."

"... ő főzi a világon a legjobb paprikás krumplit kolbásszal, kivéve az én mamámat, mert ő még annál is jobban főzi, amit kész vagyok bizonyítani bárkinek, aki egy mérleget alám tesz."

"Hiába no, ez a fiú komolyan veszi a költői mesterséget. Nem azzal kezdi, mint annyi boglyas hajú süvölvény-zseni, aki mind azt hiszi, ha leírja a világ-virág rímpárt, mindjárt remekművet alkotott..."

"A szemtelenségnek vannak olyan magas fokai, amelyekért már büntetés se jár, csak csodálat."

"- Nem télikabát. Bunda - igazította ki Dobos.
- Az ugyanaz - legyintett Tojás. - Csak szőrös benne a vatelin."

"... mert aki korán kell, az korábban is reggelizik..."

"...1552-ben beköltöztek a törökök, miután az előző lakókat ágyúval szólították fel a lakáscserére."

" - Úgysem éri utol - reménykedett Julika, ezzel is kimutatva, hová húz.
  - De legalább lead a hájából néhány felesleges kilót - feleltem.
  - Nem is kövér! Már hogy is mondhat ilyet a tanár úr! - védte ezúttal Rezedát Julika, ezzel azt árulva el, hogy egy ifjú leányszívben többféle ideálok is megférnek egyszerre, békésen, anélkül, hogy az illető leányzót csalfasággal lehetne vádolni."

"Mindaddig, míg a színész megunta a sok melléfogást, és felszólította barátunkat, hogy menjen verset faragni az Ágasvár tetejére, lehetőleg újholdkor, mert akkor nagyon sötét van, és nem látni, hogy a jó rímeket Kosztolányi Dezsőtől lopja."


És azok a szövegek, amiket portyázó őrseink valószínűleg nagyon is átéreznek:

"Galyatető messze van tőlünk, és ezer méter magas, ezért nem tárgyalom tovább, amíg be nem vezetik rá a mozgólépcsőt."

"Miért nem az Alföldet? Vagy a Duna-Tisza közét! Az mind lapos. És az is szép. Ha Petőfinek jó volt..."


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint