A legkisebb királyfi a középső úton estére egy tóhoz ért. Gondolta, fog magának vacsorára valót, aztán megpihen a parton éjszakára. A horogra egy veres színű hal akadt, de amin kézbe kapta, menten rimánkodni kezdett:
– Ne egyél meg, te legény, hagyd meg az életemet!
– Jól van – mondta a királyfi, - egy nap még kibírom vacsora nélkül.
– Köszönöm! – hálálkodott a hal. – Tudd meg, én a Veres király fia vagyok. Adok egy pikkelyt neked, s ha ezt felmutatod, mikor atyám országába érsz, senki sem bánthat téged.
Megköszönte a királyfi az ajándékot, és tarisznyáját feje alá húzva mély álomba szenderült. Másnap kora hajnalban lóhátra ült és ment tovább az úton. Következő este egy mező szélére ért.
Ahogy ott fészkelődött éjszakára, egy fehér nyúl szökött ki a bozótból. A királyfi ráfogta a puskáját, de a nyúl könyörgőre fogta:
– Ne egyél meg, te legény, hagyd meg az életemet!
– Jól van – sóhajtott a királyfi, bár már kopogott a szeme az éhségtől.
– Meghálálom – makogta a nyúl. – Mert tudd meg, én a Fehér király fia vagyok. Ezt a fehér szőrpamacsot a jobb fülem tövéről neked adom. Ha atyám országában felmutatod, senki sem bánthat téged.
Megköszönte a királyfi a pamacsot, tarisznyájába tette leheveredett. Reggel ismét útra kelt.
Ahogy ment, mendegélt, egy kúthoz ért. Egy öregasszony állt mellette, s próbált a vödrét felhúzni, de gyenge volt a karja, s a vödör minduntalan visszacsúszott.
– Hadd segítsek, öreganyám! – mondta a királyfi, s felhúzta a vödör vizet az anyókának.
– Hogy háláljam meg neked? – kérdezte az asszony.
– Három napja nem ettem már. Ha akad valami ennivalója, örömest elfogadnám.
– Szegény vagyok, fiam, magamnak is alig van, de összekaparok egy kis lisztet, valami vacsorát kaphatsz nálam.
No, elkísérte az asszonyt, hazavitte neki a vedret, az pedig főzött egy kis levest kettejüknek. Nem volt sok, de meleg volt, sós volt, jól esett a királyfi korgó gyomrának. Mikor ettek, az anyóka megkérdezte tőle:
– És mi járatban vagy errefelé? Látom a gúnyádról, hogy messze földről jöttél!
Erre a királyfi elmesélte az aranymadarat, amelyik az apja kertjében fészkelt, hogy azt keresi.
– No, hát arról én még nem hallottam. De a Veres király országában lakik a néném, ő talán hallott róla. Csak vigyázz, mert a Veres király fiát egy idegen rabolta el, azóta vassal kergetteti ki az országból azt, aki nem oda való.
Megköszönte a legény a jó tanácsot és elindult a Veres király országa felé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése