Ugrás a fő tartalomra

De kicsoda Mrs. Amber?

    A középkorú hölgy a szálloda egyik legelőkelőbb lakosztályában szállt meg. Mrs. Amber néven jelentkezett be, de folyékonyan beszélt magyarul, legfeljebb néhány hangzója torzulásán lehetett tetten érni az idegen nyelvi környezetben töltött éveket. Keresetlen eleganciájával, letisztult fekete ruháival annak ellenére hamar feltűnést keltett, hogy szinte meg sem jelent a hotel közös tereiben.
    Rendszerint a hajnali órákon távozott és jóval sötétedés után tért vissza. A vacsorát a szobájába kérte és egy gyors fürdő után azonnal nyugovóra tért.
    A szállodában különféle pletykák keltek lábra a hölgy kilétét illetően. Herr Schmidt, német vállalkozó biztos forrásból tudta, hogy egy dúsgazdag amerikai felesége, aki a férje pénzmosási ügyeit próbálja fehéríteni. Marie-Lou Tonnelier, a Femmes en Vestes újságírója mélylélektani előadást tartott a baristának az idősebb férjük oldalán magányossá váló nők lelki vívódásairól. A fiú aznap kétszer annyi whsikeyt hajtott fel titokban a pult mögött, mint másfél éves munkaviszonya alatt összesen. A szárítóról lesodort nyolc üvegpohár árát levonták a fizetéséből.
    Hartyán Kornélia, a szálló leghűségesebb törzsvendége döbbenetes hasonlóságot vélt felfedezni Mrs. Amber és egy bizonyos ismert hollywoodi színésznő vonásai között. Észrevételét ugyan csak a bridzspartnerével osztotta meg, másnapra mégis paparazzik lepték el a hotel környéki utcákat. Egy héten belül kétszer erősítették, majd cáfolták meg az információt a bulvársajtó hasábjain.
    Még az addigiaknál is nagyobb felhajtást keltett, mikor a hölgy egyik este egy antik madárkalitkával és egy csokor vörös rózsával tért lépett be a hotel ajtaján. Természetesen azonnal a lakosztályába tért. Másnap reggel fizetett és taxival távozott.
    Szalay Tivadar, a Széchenyi utca patinás antikvitás üzletének örök agglegény tulajdonosa azt nyilatkozta a Helyi Hírek TV riporterének, hogy ugyan hízelgő a feltételezés, de a hölgyet kizárólag az újság hasábjairól ismeri, és antik kalitkát sem adott el a közelmúltban senkinek.
    A titokzatos hölgy még napokig uralta a sajtó hasábjait. Az élete derekán is gyönyörű nő internetről lopott fotói mellett nem keltett nagy érdeklődést az ingatlan rovatban szereplő hirdetés: „Bútorozott családi ház, gondozott rózsakerttel a Paplak utcában eladó. Érd. Galló Ingatlaniroda.” Mrs. Amber soha nem jött rá, miért talált csak oly sokára vevőt.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőlégballon

Színes, csíkos vászonlabda, lángod lobban barlangodba, lengő gömböd felhőn gördül, függő kasból hőlég dördül. Kasnak szélén súlyos zsákok, földre húzó mázsa-átkok. Homok terhe nyomna lejjebb csimpaszkodva egyre benned. Ahogy a zsákok leesnek, úgy szállhatsz te egyre feljebb, szabadon a sok tehertől emelkedsz a fellegekből. Hogy- hogy nem, a zsákok újra felkapaszkodnak kasodra. Ha leesnek, újak lesznek, húznak, nyomnak egyre lejjebb... De a hőlég azért ballon, hogy mindig az égre tartson, mindig húzva, mindig lassan... Várnak rá a csillagokban. 2011.11.21.

Olvasónapló: Helka és Ciprián

   Tihanyba tett egynapos látogatásunk utóhangjaként adta kezembe kedvenc nagynénim Nyulász Péter Helka - a Burok-völgy árnyai, valamint a folytatását, a Ciprián, a Balaton hercege c. könyveket. Ha kissé nehezen is kezdtem bele a Helkába (persze, cserkésztáborban nincs is sok idő olvasgatni...), annál gyorsabban olvastam végig a második részt.    A regényekről tudni érdemes, bár szerintem a borító alapján nem is kétséges, hogy körülbelül felsősöknek valók első sorban. De ez nem jelenti azt, hogy egy-két-sok évvel később nem izgalmas...    A Helka történetének alapjául a Balaton környéki legendák szolgálnak, Cipriánnal pedig már az Alföldig eljutunk. A bookline ajánlója szerint fanatsy-vel határos, szerintem viszont egészen az. (Persze, gyerekverzióban, és magyar sajátosságokkal felturbózva, amit egyébként külön értékelek!) Ezt abból gondolom, hogy a Helka olvasása közben is lebegett felettem az a szürke köd, mint a Gyűrűk Uránál is tapasztaltam... A Ciprián kicsit már más, pers

Osztálykirándulás

    Gyerekek, megérkeztünk. Mindenki keresse meg a táskáját, zokniját, szandálját, nézzen be az ülése alá, hagyott-e ott véletlenül csokipapírt, csipszes zacskót, habár rögtön az út elején megbeszéltük, hogy a buszon nincs étkezés, balesetveszélyes, egy hirtelen fékezés és félremegy a győri édes, aztán megfulladsz itt nekem és hívhatom a mentőket, egyébként is ki fogja azt a sok morzsát összetakarítani, de hallottam ám zacskócsörgést, azért, mert elöl vagyok, azért még hallok hátrafele is, lehet leszállni, első ajtón is, középsőn is, szép sorban, egyesével, nem tolakszik, nem lökdösődik, ne taposd le, ne üvölts már, így is félig megsüketültem, pedig többször is kértem, hogy halkabban, hát nem lehet tőletek az útra figyelni, én már annyiszor megfogadtam, hogy gyerekcsoportot soha többé, csak az a baj, hogy a felnőttek se jobbak, a félrészeg sítáborosok, a viháncoló társasutazók, meg volt az a zarándokcsoport, Krakkóig litániáztak, rózsafüzéreztek, a sok kendős öregasszony, süketek, mint